Ma futással kezdtem a napot, és istenem, ez a cipő!!! Mivel rengetegszer kezdtem el hosszú idő után a futást, ezért már volt alkalmam kitapasztalni, hogy eleinte 2-3 km-nél ne számítsak többre. 84 kilósan még ment a 3, most csak 2 km-rel kezdtem, de még soha nem fordult velem elő, hogy gond nélkül, egyben lefutottam volna a felét. Ma ez egy ilyen nap volt, és szerintem ha nem is 100%-ban, de nagyban a futócipőmnek köszönhetem. Eddig mindig valami lestrapált sportcipőben kezdtem futni, ami vagy nagy volt kicsit, vagy kicsi, de egy biztos, ősöreg volt. Ezek után ez a cipő pedig maga az álom, és már várom a holnapi futást, mert végre nem akarok meghalni két lépés után.

Egy Mizuno cipőre esett a választásom, és igen, tudom, hogy nem épp megfontolt döntés volt tőlem, hogy szín alapján választottam, de úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy, hogy mit fogok lestrapálni pár hónap alatt a súlyommal, később majd okosabban döntök. Mizuno pedig azért kérem szépen, mert Murakami Haruki is ezt a futócipőt hordja, ő pedig a kedvenc irodalmárom, szóval elfogultság a köbön... Ami viszont tökéletes, hogy nagyon könnyű, felül kissé légáteresztő, jól kialakított talprésszel rendelkező cipőről van szó, ami jól megtámasztja a bokámat, és mikor elkezdtem a futást, mintha csak kilőttem volna... (persze látványra ez másképp hathatott)

A sporttal (futással) kapcsolatban tehát bizakodó vagyok, már csak azt a lepcses számat kéne bezárni az édességek előtt... Ma némileg sikerült, a délutáni kakaómat szürcsölgettem, mikor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egy második, mikor pedig eszembe jutott az is, hogy mennyi az olyan súlyos cukorbeteg, akinek amputálni kell a végtagját, a betegsége miatt. Persze, lehet erre azt mondani, hogy attól az egy bögre kakaótól nem leszek cukorbeteg, és nem kell rögtön amputálásra gondolni, de az vitathatatlan, hogy ez egy hatalmas visszahúzó erő.

Ez a bejegyzés nagyon komor hangvételűre sikeredett ugyan a végére, de kell, hogy reálisan lássam azt, hogy ezzel a cukorimádattal lassan, de biztosan megölöm magam. És szerintem a váltásban nem csak a pozitív változás a lényeg, és nem csak efelé kell nyitva tartani a szemünket, hanem a visszahúzó erő is számít, tehát, hogy miért NEM akarjuk azt tenni, amit eddig tettünk. Mindennek két oldala van..